Page 23 - majus

ső részén lévő dupla horog is jól Kanada első legyező
ült a ragadozó kemény pofájában, bajnokságában szere-
szótlanul álló barátom döbbene- pet kapott a walleye is
tére. Olyan előadás vette kezde-
tét akkor, amilyenre azóta sem
volt több példa, pedig még tíz évig
pergettem szakadatlan, míg meg
nem vettem az első legyezőbo-
tomat. Hét balin került terítékre,
melyek közül három darab közel
három kilót nyomott. A barátom
segítette partra őket, lelkesen gá-
zolva bele a partmenti sekély víz-
be. Az esti szürkületben az utolsó
előtti fogásnál Zsolt kicsit haboz-
va így szól: Te, ez harcsa! Har-
csát fogtál?! Nem volt nagy, csak
három kilogramm körüli volt, de
nem tudtuk megérteni, hogyan
kaphatta el a víz tükrén vontatott
villantómat. Mire besötétedett, a harcsát egy másik lehet legyezni süllőre. A 7-es G-Loomis GLX bot meg-
hal követte. Barátom ismét töprengett egy kicsit, mi- felelőnek tűnt, a szintén 7-es Cortland WF enyhén süly-
előtt kimondta volna azt, amit én sem hittem első lyedő végű, színtelen zsinórral szerelve. Semmi kedvem
hallásra: Ez süllő! Repdestem az örömtől, ugyanis nem volt nehéz zsinórral horgászni, annál is inkább,
életem első süllője volt! mert nem ismertem a folyó mélységeit. A legyes do-
Néhány nappal később egy héttagú csoporttár- bozomban tartogatok két darab fehér nyúl szőrből kö-
sakból álló „vérszomjas” csapat jelent meg a Duna tött pióca imitációt, egyet felkötöttem, majd kinéztem
partján. A balinok persze eltűntek. A Dunát erős szél magamnak egy jónak tűnő helyet a gát alatti kifolyótól
keltette hullámok fodrozták, mi pedig a nyári vizsga- úgy 50-60 méterre. A part mentén végig hatalmas kö- legyezőhorgászat
időszaktól sápadt arccal álltunk ellen neki. Mintha ez vek törték meg a víz folyását. Mellesleg élvezhettem a
sem volna elég, egy öntelt „iparos” éppen akkor köze- három méteres bot nyújtotta jó dobási feltételeket. A
ledett felém, amikor dobni próbáltam és fokozatosan kis pióca, a másik parttól egy méterre, lágyan esett a
emelkedő hanggal, vigyázva arra, hogy szavát egész vízre. Versenytársaim közül senki nem dobott el odá-
Dobrudzsa hallja meg, odabökte a kérdést: Úristen, ig. A folyó közepe táján két kő emelkedett ki a vízből,
fogtál te valaha ezzel a tákolmánnyal valamit? A do- melyeket kitűnő búvóhelynek véltem. Innen is jött az
bás pillanatában elvesztettem egyensúlyomat és a le- első hal, amely rövid küzdelem után megmenekült. A
futó zsinór kiszabadult az irányításom alól. Egy felkelő valamivel fölöttem lévő horgász tett egy csodálkozó
szélhullám magával ragadta a kanalat, amely folyással mozdulatot, majd értetlenül mosolygott. A második-
szemben a part mellett két méterre landolt. Gyorsan nak már nem volt ekkora szerencséje. Miközben a halat
elkezdtem bevontatni, hogy elkerüljem a beakadást. A megfeszült zsinórral a sodrásban tartottam, szemem
műcsali azonban hirtelen elakadt valamiben és az orsó sarkából észrevettem Szabó Janit. Őt már régebbről
továbbra is adta a zsinórt, miközben én üresben csé- ismertem. Odakiáltottam és megkértem, hogy hozza
véltem. Egy pillanatra megálltam, hogy megbizonyo- ide a fényképezőgépemet, mert szükségem volt né-
sodjak a történtekről, amikor a zsinór hirtelen elindult hány képre. Rávettem a süllőt, hogy ugorjon néhányat
a mély felé. Ez volt az én győzelmi pillanatom! Aztán szákolás előtt. Jani a géppel a kezében résen is volt és
Zsolt barátom kiemelte azt a két kiló körüli süllőt, ami lekapott néhány jó mozdulatot, majd megkerülve a
akkor számomra óriásnak tűnt, megdöbbent kollégá- gátat átsétált a szemközti oldalra. A túlsó part mindig
im hitetlenkedő tekintete előtt. Ezután odafordultam ígéretesebb, vagy nem igaz? Lecseréltem a csalimat.
ahhoz a nagyképű alakhoz, aki még mindig a hátamnál Nem szerettem volna elveszíteni, hiszen jött rá már két
állt, kérdezvén: Látja uram, hogy lehet vele fogni is? Le- süllő is. Kinyitottam a legyes dobozt és keresgéltem.
esett állal és tipikus arroganciával mormolt valami ért- Csukás legyek voltak benne, különböző imitációk, kü-
hetetlent, majd tovább állt. Kollégáim is fogtak néhány lönböző színekben, aztán néhány „non-figuratív” légy,
apró süllőtt halszelettel, majd a napot dobrodzsai bor- ami semmire sem hasonlított. Egy fürge cselle imitáció
ba fojtott sült hallal zártuk. Azóta sem fogtam egyetlen mellett döntöttem, amely epoxinnal borított fehér test-
süllőt sem. ből és fehér marabú-toll farokból volt kiképezve. Nem
Műlegyes süllőzésről szóló cikket nem nagyon lehet voltam biztos benne, hogy lehetek-e eredményes vele
találni a szaksajtóban. Böngészésem során, az egyik cég egy versenyen is, ezért bátran kötöttem fel, nem tartva
honlapján ráakadtam egy cikkre, amelyben azt olvas- attól, hogy beszakadhat. Mindig merőlegesen, a túlsó
tam, hogy süllyedő zsinórral és „fehér pióca” léggyel part fele dobáltam, mérsékelten, sőt néha lassan von-

23