Page 6 - julius

tovább. Mégis, mire a fele utat megtettem, a naphal történt velem valójában. Apám azonban egyetlen pil-
kezdett kissé besokallni „jószívűségemből”, az állandó lantással átlátta, hogy nekem személy szerint semmi
bedobálástól - kirángatástól, és szembetűnő jeleit adta bajom, csak éppen jócskán megrémültem valamitől.
annak a szándékának, hogy igen rövid időn belül felve- Megszokott nyugalmával, komótosan feltápászkodott
szi a néhai nevet. Ezen én módfelett elkeseredtem, de tehát, és elindult velem megnézni, hogy vajon „ki”
próba - szerencse alapon, azért még utoljára belódítot- vette el a botomat. Útközben a világ minden kincséért
tam egy jókora hínárfolt mellé, hátha mégis magához sem engedtem volna el apám kezét.
tér kissé. Nos, ez a magához térés nem igazán sikerült Hát ekkora „hős” voltam én ötéves koromban. A
szegénynek, csak lebegett, lebegett a víz felszínén és „tetthelyre” érve azt láttuk, hogy bambuszbotom spic-
néha-néha mozdított egyet a farkán. Kicsivel később ce mélyen benne van a hínárban, nyele viszont kiáll a
aztán összeszedte utolsó erejét, és oldalazva, meg - vízből. Apám ezt látva nem sokat habozott, begázolt a
megbillenve, nagyon lassan a hínárfolt felé kezdett vízbe, elkapta a botot, de amikor húzni kezdte, meg-

pergetőhorgászat www.horgaszkalandok.hu

z e
, a
ok
t
e
s
l
i i
n
z
u
d
n
n
n
e
lc
o
y
v
i
k k
e
c
n
le
Ha c
k
su
Ha csukázni indulok, az esetek kilencvennyolc
á
e
t v
z
s
e
r
s
lé
b
m
e

k a k
e
e
e
z
e
e
á
g
ő
z
t
k
an pe
áb
z
r
alé
l
e
s százalékában pergetőfelszerelést veszek a kezembe
z
f
s
evickélni. Hogy aztán végül magához tért volna, vagy lepetten tapasztalta, hogy a boton bizony jókora hal
sem, ezt már sohasem fogom megtudni. Még mielőtt van. De sajnos, nem sokáig volt rajta. A szerelék hir-
elérte volna a rejteket adó hínárfoltot, egyszerre csak telen megkönnyebbült, és horog nélkül vágódott ki
hatalmas loccsanással, csattanással szétnyílt a víz tük- a vízből. Apámat majd’ megütötte a guta, azt hitte,
re, én mindössze egy aranyló burványlást - örvénylést hogy kapitális kárászt, nagy compót, esetleg pontyot
láttam, majd azt éreztem, hogy valamilyen láthatatlan szalasztottunk el. A csuka még csak eszébe sem jutott.
erő ki akarja tépni kezemből a botot. A teljesen várat- Jóval később, mikor már annyira megnyugodtam, hogy
lan eseménytől annyira megijedtem, hogy eldobtam el tudtam mondani neki, hogy pontosan mi, hogy tör-
a botot, és rohantam vissza a család felé, ahogy csak tént, csak akkor esett le neki a tantusz, és nagyon he-
a lábam bírta, közben pedig ordítottam, ahogy csak lyesen kikövetkeztette, hogy valójában mi lehetett, és
a torkomon kifért. Szegény anyámat sikerült is halál- erről engem is felvilágosított.
ra rémisztenem – összefüggéstelen dadogásomból –, Azt hiszem, talán akkor dőlt el, hogy ma már szinte
makogásomból sehogyan sem értette meg, hogy mi is csak rablóhalakra vagyok hajlandó horgászni, bár, ha
6