Page 13 - marcius
P. 13

Pérezés   csak ősszel „horgásznak”, amikor


        erőszakkal rángatják ki a városuk
        folyóit ellepő vándorló lazacokat.
        Talán  ezzel  magyarázható,  hogy
        az utóbbi téli olimpiáról csak a női
 Kanadában  csapatnak sikerült érmet hoznia.
           A helyi horgászlapok sem sok-
        kal  informatívabbak  pérezés  te-
        kintetében. Ritkán találunk péres
        jellegű  írásokat  és  ha  igen,  azo-
        kat is a hátsó oldalakra száműzik.
        Ezeket az enyhén szólva naiv „fo-
        galmazásokat”  olvasva,  azonnal
        rá  jövünk  arra,  hogy  halvány  lila
        fingjuk sincs a műlegyes pérezés-
        ről.  Jó  halnak  tartják,  de  csak  a
        pergetni tanuló gyerekek számá-
        ra. Meg sem lepődtem az 1998-
        ban  Lengyelországban  megren-
        dezett  Legyező  Világbajnokság,
        kanadai  válogatottjának  gyenge
        eredményein. Olyan csapattárs is     Csodálatos péreket lehet
        akadt  közöttük,  akinek  egyetlen   fogni a Sukunka-ban
        pért sem sikerült fognia a verseny
        egész ideje alatt. Az ő dolguk! Én
        magam is fogok lábhossznyi lazacokat, de soha nem  az oroszon kívül? Bolgár barátunk udvariasnak tűnt,
        mondanék le még ezek kedvéért sem a halak világá-     és mindenféle hátsó szándék nélkül és a többiek sze-
        ról. Itt csak én gondolom azt, hogy a pér megfogása a  rint is, még jó legyező is volt. Mégis néha úgy vettem
        legyezés művészetének ékes költeménye.                észre, hogy vannak fenntartásai, már ami a „magyar
                                                              kérdést” illeti. Tudom, hogy szinte lehetetlen kedvező   pérhorgászat
        NAZDRAVE SUKUNKA                                      véleményre bírni idegeneket a magyarságról, de ez az
        Az utóbbi öt évben hagyománnyá kovácsoltam egy  alak mégis közeledett hozzánk és bekapcsolódott  a
        szokásomat, melyet a „pér útjának” kereszteltem el.  köztem és barátom közt  pérekről folyó beszélgeté-
        Egy évben legalább egyszer, nyakamba veszem azt a  sünkbe. Néhány hazai (szerb) folyót dicsérgetett ne-
        12 órás autózást, Vancouvertől a Sukunka folyóig, vé-  künk lelkesen, ahol ő szokott pérezni.
        gighallgatva az összes cd-t és fogható rádió csatornát,   A  verseny  után  meg  is  feledkeztem  róla,  éppen
        a  messzi  észak  határtalan  pusztaságán  haladva  át.  ezért ért meglepetésként a levele. Nagyon udvariasan
        Egyetlen alkalommal történt meg, hogy csatlakozott  közelítve, a bulgár útbaigazítást kért a brit-kolumbiai
        egy  honfitársam  is  ehhez  a  kicsit  sem  könnyű  hor-  péres  vizekről,  ahol  a  szabadságát  szeretné  tölteni.
        gásztúrához, mivel ő sem tudta feledni a az otthoni  Meg sem próbálva meghívatni magát, néhány magyar
        pérezések emlékeit. Az idén azonban meglepetésben  horgásszal ellentétben, akik azt gondolták, hogy mert
        volt részem. Egy bulgár sporttárs e-mailen kért meg,  néhány cikkemet elolvasták, ez már feljogosítja őket,
        hogy vezessem őt végig, híres péres vizeimen. A Ka-   hogy idegenvezetőnek nézzenek. Mivel már amúgy is
        nadában gyakran megrendezésre kerülő „legyezőver-     tervbe volt véve a Pér útja, megkérdeztem, hogy nem
        senyek” egyikén ismerkedtünk meg egymással. Igen  tartana-e velem. Nagyon ritkán történik meg, hogy
        idézőjelet használtam, mert két jól sikerült versenyt,  valakit horgászni hívok. Talán azért tettem most kivé-
        két  cirkuszi  mutatványhoz  hasonló  megmérettetés  telt, mert a bolgár is elismerte a pérezés eleganciáját
        követett, mely eléggé rossz szájízzel hagyott. Az tör-  és nemességét. Vagy talán azért, mert kellemes em-
        tént, hogy bár a bulgárnak voltak saját társai, mégis  lékek jutnak eszembe azokról a várnai versenyekről…
        mihozzánk vágódott, abba a csapatba, melyben töb-     Habozás  nélkül  elfogadta  a  meghívást,  hiszen  még
        bek  között  a  Maros  menti  pérvadász  barátommal  soha nem horgászott sarki pérre (Thymallus arcticus).
        voltam együtt. Néhány szót beszélt, de kézséggel vál-  A Sheraton szálló előtt vettem fel, pontosan öt előtt
        lalkozott  a  feladatra,  hogy  csapatom  többi  kanadai  két perccel. Elképedt mosollyal az arcán, tudtomra is
        tagját (azt, hogy mitől kanadaiak nem tudom meg-      adta kellemes csalódottságát, miszerint egy magyar
        mondani, egyszerűen azért tartom őket annak, mert  általában mindig késik. „Várj csak” - gondoltam ma-
        itt élnek.), arról próbálja meggyőzni, hogy mi magya-  gamban, „kitörlöm én a fejedből, az előítélet utolsó
        rok nem is vagyunk oroszok. Az utóbbi években már  csíráját is”.
        nem is húzom fel magam azon, ha valaki felteszi azt     Egész úton a Sukunkára és bőséges halállományá-
        a hülye kérdést: milyen nyelvet beszéltek ti otthon,  ra vonatkozó kérdésekkel bombázott, gyakran vonva

                                                                                                                   13
   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18