Page 28 - julius
P. 28
ívásra készülve. Ilyenkor nem a legjobb játék naponta is ellenőrzik. Ide szabadul aztán ki csordában a beton-
ötször helyet változtatni, km-eket kajtatva újra megke- lakó szent család, egy rakás üvöltöző kölyökkel, vagy
resni a halat csak azért, mert akár mi magunk, akár va- Jancsi-Feri-Pisti, akinek nagydarab hangos-házsártos
lamelyik magáról megfeledkezett „szomszéd” azt hiszi: asszonypajtás mellett otthon, kuss a neve, az év nagy
ha nyáron lehet zajosan viselkedni a tóparton, akkor részében csak a falusi kocsmában eresztheti ki otthon
mindig lehet. visszafojtott hangját. Itt aztán elemükben vannak, ve-
Sokak ellenvetése, hogy marhaság, hiszen sokszor delnek, mint a gödény, üvöltöznek egymásnak, napköz-
www.horgaszkalandok.hu
éppen a fürdőzésre kijelölt helyek a legjobbak, például ben még jókat fürdenek is, minél hangosabb locspocs-
a Balatonon, pedig ott aztán van zaj bőven, sőt, a víz- csal. A fiatalabbja itt kapcsolja maximális hangerőre a
ben is mozognak rengetegen, mégis néha köztük ugrik technozenét az autórádióból, vagy a telefonból.
a hal, este meg „eszik, mint a tigris”. Mondhatnánk, hogy ha így érzik jól magukat, az az ő
Ez igaz, csak éppen semmi köze a zajhoz, hanem egy szegénységi bizonyítványuk – de inkább kérdeznék: mi
másik jelenség függvénye. A sok, vízben tipró láb fel- köze mindennek a horgászathoz? Miért kell ehhez alibi-
veri a fenékiszapot, vele együtt az iszapban megbújó nek horgászbot is? Mert bizony ez csak alibi, az ilyen tár-
szúnyogálcát és más, halszemmel nézve kívánatos fa- sulat többnyire egy darab halat sem fog, közben ordítva
latot. Amikor aztán már elcsitul a fröcskölő, ordítozó szidja a vízkezelőt, hogy nem telepít elég halat, és ha
rém-népség, akkor ott a „terített asztal”, még túrni véletlenül éjjel kettőkor a kint felejtett boton fennakad
sem kell az iszapot, különösebb munka nélkül is jóllak- egy öngyilkos ponty vagy amur, akkor nagy morcosan
hatnak a pontyfélékhez tartozó békés halak, és a köz- fölébred, kiorsózza, és utána igazolva látja magát: na
tük rabolgató, lesipuskás ragadozók. ugye, hogy így kell halat fogni!
Hasonló a helyzet a balatoni hajókikötőkkel is. Itt Hogy eközben azok, akik a természet csendjét kí-
sem azért több a hal, mert zajosabb a környék, hanem vánják élvezni, halat is szeretnek és tudnak fogni,
azért, mert mélyebb a víz a környéknél, és szelesebb km-eket menekülhetnek szokott horgászhelyeikről
időben a hullámok által csúnyán felkevert víz elől ide a halak után. Kit érdekel? Ha egyszer nagypofájúék a
módszerek és praktikák kérdése. Ezek elsősorban a Duna-Tisza közén és az Al- az agresszivitásra esetleg 4-5 darab 2 m-es, 100 kg-os
menekül be a halnép biztonságot keresni. Hogy zaj van sok pia után erősebbnek érzik magukat, meg többen
is vannak, még jó, ha nem akarják rögtön megverni a
– azt már megszokta, ez külön nem zavarja.
Ismét teljesen külön témakör a sekély vizű csatornák csendet kérő horgászt. Csak akkor lepődnek meg, ha
föld tiszántúli részén jellemzők. Az átlagos vízmélység horgász bújik elő csendes, nádba vágott helyéről, és
egy-két méter, a szélesség sem több 10-30 méternél. kérdezi meg halkan, de elég fenyegetően, hogy ki is
akar pofozkodni.
Nos, itt a legzajérzékenyebb a hal, mert itt nincs tókö-
Az ilyen „alibi horgászoknak” nem tudok, nem is aka-
zép, 100 méterre, itt nincs 6 méteres mélység, ahová
menekülni tud. A zaj, rezgés elöl csak oldalirányban, rok tanácsot adni, mert úgysem értenék meg. Fel sem
tud menekülni, a folyásnak fel vagy le.
tudják fogni, hogy az ilyen vizeken a hal reggel és este
kijön 2-3 m-re a partszélig, és néma csendben, úszóval,
És, sajnos ezek a vizek a vadkempingezőknek, a hor-
gászat igazi ellenségeinek kedvelt helye is. Itt nem kell tele szákkal lehet fogni belőlük. De elég egy rossz, han-
fizetni sátorhelyért, és nincs kerítés sem, mint a kis ta- gos mozdulat, hátfényben egy véletlen felállás, máris
vak körül, ahol a kerítésen belül a rendet, tisztaságot megszűnik a kapás, és a túrások egyre beljebb vannak.
Ha meg akár igazi horgász is elkezd
sátrat verni, jó nagy fémkarókat be-
ütve, jó nagy fémkalapáccsal, akkor
az így keltett talajrezgés elől, ami a
vízre is áttevődik, a halak csapatban
menekülnek fel- vagy lefelé. A na-
gyobbja olyan pánikszerűen, hogy
szélcsend esetén lehet látni a vizet
csapatban hasító, menekülő amu-
rok, pontyok, busák által keltett
hullámzást.
Sajnos, a sátorverő horgász más-
ként gondolkodik, neki a vízparton
is a kényelem az első, nem a hal, és
úgy gondolja, ha beetet tíz vödör
kukoricát, búzát, akkor úgyis visz-
szajön a hal. Hát nem jön vissza, kü-
Számít persze a vízmélység is, és lönösen nem, ha úszva, vízbe gya-
az, hogy mennyire rendszeresen logolva vagy gumicsónakkal megy
horgásszák az adott helyet. be a vízbe etetni, mert ez még job-
ban elveri a halat, mint a parti zaj.
28