Page 27 - julius
P. 27

ben legyünk, igaz, rádiót üvöltetni, csűrdöngölőt járni  ott a halcsapat, akkor eszik, ha nincs, nem eszik, ilyen
        azért nem feltétlenül muszáj.                         egyszerű a képlet.
           A  másik  véglet  a  nagyvárosi  horgászat,  példá-  Ami a kivétel: a partszéli domolykózás, vagy a ke-
        ul  a  budapesti  Dunán.  Annak  is  a  rakpartok  alatti    resztgátról, ruganyról való süllőzés. Ez a két hal igen
        szakaszain, ahol egész nap autók ezrei dübörögnek  zajérzékeny,  főleg,  mert  közelre  horgászunk  rájuk,  a
        mindkét oldalon, és bőven van olyan rezgés, amely  ruganyoknál pedig minden elmozduló kő elég alapos
        akár  világgá  is  zavarhatná  a  halat.  Mégsem  teszi,  vízrezgést vált ki. És ha elmegy a süllő a kövezés tö-
        mert  a  kifolyók  által  hozott  táplálék,  az  esetleges  véből, a langó, visszaforgó 50 m-rel távolabbi mélyebb
        melegforrások helybentartó hatása, a mély gödrök,  vizébe, az már a mi hibánk.
        a sok évtizedes vonulási és bandázási szokások in-      A gyors vizeknél, mint a Benta, vagy a Battai, Paksi
        kább hatnak a halra. Igaz, itt is van olyan, hogy éjjel  nagy melegfolyók, körülbelül ugyanaz a hatás érvénye-
        vagy a legkorábbi hajnalban a parttól 3-4 méterre is  sül, mint a csónaknál, hullámverésben. Az állandóan
        lötyög, forog a hal, és később beljebb, 6-15 méterre  sebesen ömlő vízsúrlódó, kisebb köveket is mozgató,
        van inkább, de ez elsősorban a fényviszonyok kér-     zajkeltő hatása mellett elvész a horgászok „normális”
        dése. Ahogy jön föl a Nap, húzódik a hal a mélyebb  zaja, nem befolyásolja a hal óvatosságát. Ha el is riad
        víz felé. Mondhatná valaki azt is, hogy éjjel kisebb a  egy perce, hamarosan visszaáll a part menti leshelyei-
        kocsiforgalom, azért mer kijjebb jönni a hal – de ez  re, ahol kevesebb úszómozgatással is ellen tud tartani
        nem egészen igaz, mert kint van az már este tízkor  a víz sodrásának.
        is, amikor még jócskán van autó, és vadul eszik haj-    Megint  más  a  helyzet  a  kisebb  állóvizeknél.  Itt  az
        nali öttől nyolc-félkilencig délelőtt, vagy délután 4-6  alapképlet a következő: ha a zaj elijeszti a halat, nem
        körül, amikor a legkeményebb csúcsforgalom zajlik.  tud hová menekülni. Hiszen lába nincs, a tóból kimenni
        Itt sokkal inkább az számít, hogy amíg viszonylagos  nem tud. Legfeljebb a parttól legtávolabbi, legmélyebb
        „hajózási csend” van, addig eszik a hal, és amikor be-  szakaszra húzódik vissza. Ha távdobással utoléri a hor-
        indul a szennyet – hullámot verő hajóáradat, akkor  gász és megtalálja, akkor kapásra is tudja ingerelni. Itt
        hagyja abba.                                          csak az okozhat gondot, ha éppen partközelben van a
           Azért persze olyan helyeken, mint a Hárosi-szigetol-  hal, szélvízen, főleg áprilistól júniusig, és ott eszik, mert
        dal, az M0-ás csepeli oldala, az Északi Vasúti híd télen,  ott bizony zavarja a zaj. Elmegy a hal. De nem a mély-
        ahol nincs rendszeres autóözön a parton, elsősorban  be, hanem a tó másik oldalára vagy másik végébe, és
        süllőzésnél,  de  a  vasúti  hídnál  téli  úszós  dévérezés-  ott keres másik szélvízi szakaszt, ahol a hamarabb me-
        nél – jászozásnál is már bizony számít a csend: egy-  legedő vízben több a táplálékállatka, vagy ott bandázik  módszerek és praktikák
        egy  harsányabb  horgász,  egy
        megrúgott és vízbeeső kő után
        esetleg órás kapáscsend jön, el-
        menekül a hal. Számít persze a
        vízmélység is, és az, hogy meny-
        nyire rendszeresen horgásszák
        az  adott  helyet.  Hatméteres
        víznél, sok horgásznál nem za-
        var  a  kövek  közti  botladozás,
        leejtett fémkeretes merítőszák,
        míg kétméteres partmenti víz-
        nél,  sötétben,  kevesek  által
        zavart helyen bizony a macska-
        ügyességű lopakodás is fontos
        tényezője az eredményes süllő-
        zésnek.
           A Dunán, a Tiszán, a Kőrösön
        általában nem zavarja a halat a
        „normális” parti zaj, tehát vala-
        mi kisebb tárgy leejtése, egy a
        láb  alatt  véletlenül  elmozduló
        kő,  két  vagy  több  horgász  fél-
        hangos beszélgetése. Főleg, ha
        fenekezésről,  vagy  3-4  m-es
        vízben, 6-15 m-re történő úsz-
        tatásról van szó. Itt ezek a zajok
        feleannyira sem riasztják a ha-
        lat, mint egy nagyobb hajó föld-
        rengésszerű  hullámözöne.  Ha

                                                                                                                   27 27
   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32