Page 27 - oktober
P. 27

halfogási  kényszert  hordozom  magamban  és
         imént pusztán az emberi agy játékos szülemé-
         nyét vetettem papírra. De jó lenne, ha ez a bar-
         bárság lenne a legnagyobb széles e világban!
         Esetemben ez a következőt jelenti: horogszúrás
         a hal szájába, (ami pártatlan szakemberek vé-
         leménye szerint nem erősebb fájdalom érzet,
         mint az injekciós tű szúrása) maximum két perc
         időtartam, amíg a levegőn van (horog kiszaba-
         dítás, mérlegelés) utána kíméletes visszahelye-
         zés a vízbe.
           Hoppá!  Határozott  ütés  a  bot  spiccén.  A
         következő pillanatban már a bot is indul a víz
         felé.  Kezem,  természet  adta  hosszán  túlnőve
         nyújtózkodik a botvég után, majd erőszakosan
         megragadja azt, mielőtt az ágasról a vízbe bo-
         rulna. Egyenletes, szívós ellenállást közvetít a
         nyél és a 0,22 mm-es zsinór. Pumpálom, pumpálom  sa lesz a halfogásnak, márnára. A természet egyébként
         és rövid idő múlva, itt cikázik előttem. Még mindig van  sem egy filmsorozat, hogy minden kedden este nyolc
         benne erő, nem adja meg magát. Pedig késő már min-   órakor ugyanott, ugyanaz fogható. A szerény horgász-
         den kísérlet, ezt a csatát elvesztette.              nak sokkal több öröm adatik, mert ismeri, és tisztelet-
           A kiemelést követően a merítőhálóban még mindig  ben tartja a folyót ezt az öreg barátot, amely partján
         csapkod, holott ennek sok értelme nincsen, persze ő  régen kihalt generációk tanulták a halfogás mestersé-
         ezt nem tudja, hajtja a menekülési kényszer. Bő más-  gét és közben néhány óra erejéig maguk mögött hagy-
         fél  kilósra  saccolom,  nincs  kedvem  a  kézi  mérleget  ták a hétköznapok búját, bánatát.
         elővenni, inkább ujjaimmal végig simítom bajuszkáit,    Rongyos, szürke felhők gyűlnek fölém, csípős szelet
         majd  visszahelyezem  a  folyóba.  Hálátlan  egy  jószág,  gerjesztenek,  hamarosan  hideg  esőcseppek  koppan-
         nem hagyja nézegetni magát, azon nyomban eltűnik a  nak fejemen, maradni nincs értelme, bevontatom hor-
         szemem elől, a meder felé véve az irányt. Még egyszer  gomat, a csali érintetlen, elég volt mára, befejeztem.
         bevetem horgomat, bár nem remélem, hogy folytatá-                                                  Hegy-     önök írták
















































                                                                                                                   27
   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32