Page 19 - oktober

különös étvágyat mutattak a
gumik iránt. Az alig érezhető
kapás ellenére, hamar megbi-
zonyosodom róla, hogy most
egy valóban nagy harcsával
állok szemben.
A küzdelem hosszú percekig
eltart és bár nem látványos, a
hal erős ellenállást és szívós-
ságot tanúsít. Még akkor is,
amikor már a lábaim előtt van,
hiszen eltelik még egy kis idő,
amíg a felszínre tudom hozni.
Amint sikerül megközelíte-
nem, óvatosan megragadom
az apró fogakkal tarkított ál-
kapcsot, majd nekifeszülve
halamat a partra húzom. Túl
van a 12 kilogrammon is, de
be kell ismernem, hogy ez az
a hal, amire olyan régóta vá- Tekintélyes száj
rok. Talán itt és most be kelle-
ne fejeznem a horgászatot, de ilyenkor jön el az a pil- Egy barátom valamikor azt mondta, hogy a pergető-
lanat, amikor már az eső sem számít. Úgy döntöttem horgászatban egy tiszteletre méltó hallal való találko-
vallatom még egy kicsit a folyót, mire az előbbi jelenet zás, egy életre nyomot hagy az emberben. Úgy érzem
szinte kísértetiesen hasonló módon megismétlődik. A ez a vélemény most részben be is igazolódott, én csak
harcsák azonos méretűnek tűnnek, de ez az utóbbi 3 annyival egészíteném ki, hogy ezek és az ehhez hason-
kilogrammal kevesebbet nyom az előzőnél. A zord kö- ló találkozások szülik az igazi, kitartó és megszállott
rülmények ellenére készítek néhány fotót, majd pontot pergetőhorgászokat. harcsahorgászat
teszek az év utolsó folyóvízi pergetésének végére. Korpos Endre

19