Page 18 - februar

De nem csak e két erőművész lehet a folyóvizeken a
A tokfélék is célpontunk. További két halfaj él szinte kizárólag folyó-
szeretik a bojlit vízen: a márna és a domolykó. Az írás elején említet-
tem, hogy van olyan halfajunk, melynek a horgászatá-
ban a bojlizás igazi áttörést hozhat, ez pedig a márna. A
nagy csali – nagy márna elmélet itt is működhet.
Több indok is szól amellett, hogy kipróbáljuk a bojlit
www.horgaszkalandok.hu
márnára. Egyrészt igazi sporthal – főleg, ha nagy mére-
tűvel találkozunk – izmos felépítésű, másrészt a márna
szája is kiválóan alkalmas a hajszálas csalizásnál szo-
kásos akadások számára. Kifejezetten szereti az állati
eredetű ennivalókat, főleg a sajtos dolgokat, ezt már
tudjuk a hagyományos, folyóvízi pecázásból. Tehát, ha
bojlit készítünk márnára, használjunk húst, hallisztet
vagy reszelt sajtot a gyártáshoz. Talán az etetés lehet
az egyedüli macerás dolog, de ha kellőképpen nehe-
zíteni tudjuk a kaját, és ezt a sodorvonal szélén tudjuk
tartani, akkor már nagy baj nem lehet.
Sajnos az igazán nagyméretű márnafajok nem ho-
nosak hazai vizeinkben. A következő két márnafaj
szerintem még fokozottabban megérdemelné a bojlis
„célzást”.
Az egyik az Ibériai-félszigeten honos, pl. a Tajo folyó-
ban. A faj megnőhet 15-18 kg-ra is. Igazi csoda ennek
a szépséges halnak a látványa. Acélszürke színével és
– a márnához viszonyítva – óriási méretével tökéletes
célpont. A másik egy már sajnos csaknem vörös köny-
pontyhorgászat feketesügér horgászat A kapást észlelve mi bevágunk, és értelemszerűen ez ves faj, az ún. indiai márna. Ez a hal nyurgaponty és

1. ábra
felfelé irányuló erőhatás, ami a szájpadlás felső része
felé irányul. A horog pedig sokszor nem a megfele-
lő részbe fúródik. Hogy miért kell akkor egyáltalán
úszót is használni? Nos, a mielőbbi bevágás miatt.
Mert ha egy növénynyiladékban horgászunk, a meg-
ugró hal igen rövid idő alatt úgy bevetheti magát a
sűrűségbe, hogy igen körülményes onnan kivezetni.
Sajnos valamivel kényelmetlenebb így horgászni, hi-
szen a horgászat alatt mindvégig figyelnünk kell az
úszót. Aztán amikor az teljesen eltűnik, jobb, ha rög-
tön cselekszünk, mert így még jóval több esélyünk
van a nyiladékban kifárasztani a halat, mint a növény
közül kibányászni.
A compóra már lehet célzottan bojlival pecázni.
Kezdhetjük a 14 mm átmérőjű golyóval, de a kiló fe-
letti példányok számára már a 20 mm-es sem akadály.
Compóra etetni csakis szemes ennivalóval kell, abból
sem nagy mennyiséget. A bojlin kívül fűzött kukoricá-
val, kenderrel, csicseriborsóval, sőt kisebb vízicsigával
is csalizhatunk. Jelenlétével azonnal szembesülünk,
amikor egész testével belekavar a puha aljzatba, és
apró buborékok egész felhője jelenik meg a felszínen.
Ekkor már csak idő kérdése a kapás.
Viszonylag kevesen, és folyóvízen azok is csak ritkán
horgásznak bojlival. Pedig amellett, hogy mára csupán
néhány nagy folyónk maradt az igazi vadpontyok utol-
só mentsváraként, az amurok is egyre nagyobb szám-
ban képviseltetik magukat folyóvizeinkben. Néha már
talán túlzott arányokban is.

18