Page 26 - aprilis

jóval többet kell várnia az első halfalat
megérkezéséig. Mindenesetre úgy tű-
nik, ez a nyakigláb madár hamarabb ki-
tapasztalta a finom szerelékes horgászat
előnyeit, mint néhány sporttárs.
Magamban még mindig mosolyogva
az iménti intermezzón dobtam néhány
etetőanyag-gombócot az úszóm elé. A
csobbanás most nem riasztotta el a ha-
lakat, mert a következő pillanatban az
úszóm, mint egy részeg piperkőc emel-
kedni, majd dülöngélni kezdett. A bevá-
gást követően egyáltalán nem a dévér-
keszegre jellemző kirohanást kellett
megfékeznem. A gumi gyors tempóban
szaladt ki a botspiccből és úgy tűnt, nincs
megállás. Ez valószínűleg ponty – gon-
doltam. Azután egyik pillanatról a másik-
ra töredékére csökkent a hal ellenállása
és megmutatta magát. Dévérkeszeg, de
a termetesebbek közül. A hossza 38 cm,
a súlyát nem mértem le, de bőven kiló
felett volt. Harcikedve jóval felülmúlta
fajtársaiét, bár az öreg Dunán szép szám-
ban akadt még vetélytársa. A következő
fél órában nem unatkoztam, a „vezér”
dévérhorgászat www.horgaszkalandok.hu
dévért sorban követték kisebb termetű
társai, 15–30 dkg-os súlyban.
Úgy tűnik a 8 méteres spiccbot, rajta
2 g-os úszóval, 0,10 mm-es előkével és a
16-os horoggal ideális választás volt, mi-
Négy kiló volt a zsákmány
vel a vízbe nyúló kövezés végét kényel-
mesen elértem. A kisebb keszegeket ez-
Akár egy szemtelen városi veréb! Mindjárt fölkapja zel az összeállítással gyorsan lehet szedegetni, per-
a haltartó hálót halastól, és huss, elszáll. Legalábbis sze ehhez sűrű kapás kell. Korábban a bolognai bot-
a kezdeti lendülete ezt sugallta. Ezután néhány mé- tal is próbálkoztam, de ez a módszer az orsó haszná-
terre tőlem megállt és a tollát borzolta. Látszott raj- lata miatt lassabb horgászatot tesz lehetővé, akkor
ta, hogy izgatott. Ő nézte a haltartó hálóban fickán- célszerű, amikor nagyobb egyedsúlyú dévérek, kari-
dozó keszegeket, én pedig néztem őt. No, legyen! kakeszegek állnak be az etetésre. Az alig áramló víz
– gondoltam. Letettem a botot, kivettem egy pici szinte kínálta a lehetőséget a matchbottal történő
karikakeszeget és a gólya felé dobtam. A hórihorgas horgászatra, de beljebb meglehetősen sűrűbb volt a
madár csőre, mint a villám csapott le a halra, mielőtt vízijármű-forgalom, bár becsületükre legyen mond-
az vizet érhetett volna. Nem teketóriázott, le is nyel- va, diszkréten lassítottak, amint a horgászok közelé-
te. Tollát már nem borzolta, megnyugodott, elérte be értek. Valószínűleg működne az angol módszer,
célját. Még három, csalihal méretű keszeg bánta a de én úgy vagyok vele: amíg a partközelben megfo-
gólya „koldulását”. Miután ezeket is belakmározta a gom a halat, miért keresném beljebb? Azért a spicc-
hosszú lábú madár, félreérthetetlen kézmozdulattal bot mellett – kíváncsiságból – bedobtam a meder
jeleztem neki, vége a vacsorának. Nem akartam el- közepébe a feederbotom csontkukac csokorral csa-
riasztani, ezért nyugodt mozdulatokkal horgásztam lizott horgát. Sűrűn nem kellett kapkodnom utána,
tovább, szemem sarkából figyelve fehér tollruháját. mindössze 3 db törpeharcsa majszolta be a csalit.
Elvégre nem mindennap telepszik az ember mellé Nem szeretem megosztani a figyelmemet, ezért ezt
egy gólya, akit szinte kézből lehet etetni. Megértet- a szereléket félretettem.
te, itt már nincs mire várni, ácsorgott még egy dara- Lassan csendesedni kezdett a környék a vízparti
big, majd hirtelen szárnya suhogására lettem figyel- fák árnyéka is egyre hosszabban feküdt a folyó fel-
mes és már repült is a túloldal felé és leszállt egy színére, a kapások is megritkultak. Lemérem a zsák-
szintén hosszú spiccbottal ténykedő horgász mellé. mányt, négy kiló. Nem kiemelkedő, de nem is rossz,
Érdekes módon, nem a sokkal nagyobb számban arra pont elég, hogy hideg téli napokban vágyakoz-
próbálkozó fenekező horgászok közül választotta ki va gondoljak erre a délutánra a Sugovica partján.
a következő alanyát. Talán már kitapasztalta, hogy -ai

26 26