Page 21 - aprilis
P. 21
Azt gondolják, hogy nincsenek
már horgásztitkok, minden vilá-
gos és minden mindenki számá-
ra elérhető. Ennél egyszerűbb
nem is lehetne! Tudjuk, hogy a
dolgok nem egészen így állnak,
de mégis valahogy így vagyunk
vele.
Léteznek ellenőrzött alapel-
vek, melyek az esetek többsé-
gében helytállóak. Vessünk egy
pillantást néhány dologra, me-
lyekben mindannyian hiszünk
és nézzük meg valóban univer-
zális érvényűek-e.
1. A nagy etetőágyak már
nem hoznak eredményt – téves
állítás! Jó lett volna, ha min-
den alkalommal, amikor ezt
mondták nekem, kaptam volna
10.000 forintot. Most gazdag Használjunk tápértékben
lennék! gazdag csalikat
Emlékszem, amikor egy ott-
honomhoz közeli tavon horgásztam, mely akkoriban idő, amíg elkezdek fogni, de ez idő alatt fontos végig
a horgászok jóvoltából nagy nyomásnak volt kitéve, rendszerezetten etetni. Természetesen követtem ta-
rájöttem, hogy a halak odavannak a jó csalikért. Fő- nácsát és folyamatosan etettem, nagy etetőágyakat
leg a jó, tápláló csalikért. Szerencsém volt, mert egy hozva létre, jól kiválasztott helyeken. A pontyok tették
neves horgász a szárnyai alá vett és kipróbálhattam a dolgukat, én pedig megtanultam, hogy a nagy meny-
az ő receptjét. Figyelmeztetett, hogy eltelhet egy kis nyiségű bojli alapú etetés, megteszi a hatását. Egy idő
után a horgászok nyomása nőtt, hiszen egyre pontyhorgászat
többen megtudták a titkot és ezzel párhuzamo-
san a pontyok is elővigyázatosabbak lettek az
etetőágyakkal szemben. Ezt onnan szűrtük le,
hogy egyszerűen túl sok érintetlen etetőanyag
feküdt a tó fenekén. Mindenki kiadósan etetett,
mert úgy gondolták ez a legjobb stratégia. Aztán
megjelent egy új etetési forma is, mely a magva-
kon és mogyorón alapult. Gyári etetőanyagokkal
bombázták a tavat, melyből nagy rész nem lett
elfogyasztva és megromlott. Így nem is csoda,
hogy a halak tartózkodóvá váltak.
Idővel a nyomás csökkent, mivel egyre nehe-
zebben lehetett pontyot fogni. Ahogy a horgá-
szok többsége elhagyta a tavat, a pontyok visz-
szatértek régi szokásaikhoz és újra érdeklődtek
az etetőágyak iránt.
Sokszor csodálkoztam azon horgászok naivitá-
sán, akik inkább haladtak a nyájjal, minthogy sa-
ját fejükkel gondolkodtak volna. Ha kitartóbbak
lettek volna az etetésben, rájöttek volna, hogy a
hal odavan a jó tápértékben gazdag csalikért, de
nem viseli el a nagy mennyiségű, alacsony tápér-
tékű csalikat.
Nem volt titok, hogy az évek során a táplá-
lóbb csalikkal értek el nagyobb sikereket, mégis
a legtöbb horgász ezt nem vette figyelembe és
inkább nagy mennyiségben a gyenge minőségű
A lebegő bojli is lehet nyerő bojlit és magvakat használta. Idővel a ponty
kevésbé táplálkozott, megvárta, hogy a tó le-
21