Page 7 - szeptember
P. 7
ódzkodás valójában lustaságból, kényelemből, és a ki- ban már megjegyzik, hogy olyan vizeken, ahol nagyon
tartás hiányából fakad. Nyáron a csukát a vízi növény- sok csuka zsúfolódik össze viszonylag kis helyen, ott e
zet közt kell keresnünk – hínárban, töklevelesben, nád- revier mérete mindössze néhány négyzetméter. Nos, a
ban, torzsásban, stb. Minél több a vízi növény, annál legújabb kutatások eredményeit elemezve megállapít-
több a csuka, de nagyon sok horgász nagyon hamar hatjuk, hogy ez sem igaz. Nagyon igényes, nyugat-eu-
megunja, hogy tíz dobásából nyolcszor „hínár kesze- rópai szaklapokban jelentek már meg kitűnő víz alatti
get” fog. Ez azonban messze nem azt jelenti, hogy a vízi felvételek közös búvóhelyen lapuló csukákról. Ezek a
növényzet közül műcsalikkal ne lehetne csukát fogni; a csukák ismerik és eltűrik egymást, egyszerűen azért,
későbbiekben meg fogjuk látni, hogy ez nem is olyan mert nincs más választásuk, egyszerűen nem tudnak
nehéz feladat. Most azonban ismerkedjünk meg – illet- mit kezdeni egymással! A csukák revierje tehát egész
ve cáfoljunk meg – egy másik csukás tévhitet! pontosan a csukák korcsoportok szerinti elkülönítését
jelenti, és ezt saját tapasztalataim is megerősítik. Szám-
CSUKÁS TÉVHIT talanszor előfordult velem ugyanis, hogy ugyanabból a
Lapunk előző számaiban beszéltünk már néhány szót hínárlyukból, szinte centiméterre azonos helyről gyors
ragadozó halaink ösztöneiről. Ebből az írásból kiderült, egymásutánban három-négy csukát is fogtam, ter-
hogy a domináns, a legerősebb, a legmeghatározóbb a mészetesen szinte centiméterre egyforma nagyságú,
territoriális (területvédelmi) ösztön. Ekkor pontosan a egyívású példányokat. Ha logikusan gondolkodunk, be
csukát, illetve annak revierjét hoztam fel példaként: le- kell látnunk, hogy két ötkilós csuka nem sok kárt te-
írtam, hogy a csuka revierjét (területét) féltékenyen és het egymásban, mint ahogy két harmincdekás példány
elszántan őrzi minden betolakodóval szemben, hogy sem képes erre a mutatványra. Ha azonban a harminc-
oda-odatévedő fajtársait vehemens támadásokkal el- dekás csuka téved be az ötkilós példány revierjébe,
űzi, vagy ha méreteinél fogva megteheti, bizony be is annak menthetetlenül vége: minden kétséget kizáróan
kapja őket. Ezt akkor rövid példának szántam, hiszen nagyobb fajtársának gyomrában fejezi be életét.
általánosságokról volt szó. Most azonban, hogy konk- A csuka revierjéről ezt a néhány mondatot azért tar-
rétan a csukáról beszélünk, ez a revier-téma mindenfé- tottam fontosnak leírni, mert gyakran tapasztaltam,
leképpen kiegészítésre szorul. hogy egyes pergetőhorgászok egy-egy ígéretes búvó-
Ezt a reviert semmiféleképpen ne úgy képzeljük el, helyről kifognak egy csukát, aztán továbbállnak, mond-
hogy ott csakis és kizárólag egyetlen csuka él. ván, hogy mivel a revier urát megfogták, ott több csu-
(Néhány évtizeddel ezelőtt a csukás szakkönyvek ka már úgysincs. Pedig dehogy nincs! Tavaly ősszel egy
egyébként ezt így írták le.) Sok helyütt a szakirodalom- alkalmi sporttársam fogott egy olyan három kiló körüli csukahorgászat
7