Page 7 - szeptember
P. 7

ódzkodás valójában lustaságból, kényelemből, és a ki-  ban már megjegyzik, hogy olyan vizeken, ahol nagyon
        tartás hiányából fakad. Nyáron a csukát a vízi növény-  sok csuka zsúfolódik össze viszonylag kis helyen, ott e
        zet közt kell keresnünk – hínárban, töklevelesben, nád-  revier mérete mindössze néhány négyzetméter. Nos, a
        ban, torzsásban, stb. Minél több a vízi növény, annál  legújabb kutatások eredményeit elemezve megállapít-
        több a csuka, de nagyon sok horgász nagyon hamar  hatjuk, hogy ez sem igaz. Nagyon igényes, nyugat-eu-
        megunja, hogy tíz dobásából nyolcszor „hínár kesze-   rópai szaklapokban jelentek már meg kitűnő víz alatti
        get” fog. Ez azonban messze nem azt jelenti, hogy a vízi  felvételek közös búvóhelyen lapuló csukákról. Ezek a
        növényzet közül műcsalikkal ne lehetne csukát fogni; a  csukák ismerik és eltűrik egymást, egyszerűen azért,
        későbbiekben meg fogjuk látni, hogy ez nem is olyan  mert nincs más választásuk, egyszerűen nem tudnak
        nehéz feladat. Most azonban ismerkedjünk meg – illet-  mit kezdeni egymással! A csukák revierje tehát egész
        ve cáfoljunk meg – egy másik csukás tévhitet!         pontosan a csukák korcsoportok szerinti elkülönítését
                                                              jelenti, és ezt saját tapasztalataim is megerősítik. Szám-
        CSUKÁS TÉVHIT                                         talanszor előfordult velem ugyanis, hogy ugyanabból a
        Lapunk előző számaiban beszéltünk már néhány szót  hínárlyukból, szinte centiméterre azonos helyről gyors
        ragadozó halaink ösztöneiről. Ebből az írásból kiderült,  egymásutánban  három-négy  csukát  is  fogtam,  ter-
        hogy a domináns, a legerősebb, a legmeghatározóbb a  mészetesen szinte centiméterre egyforma nagyságú,
        territoriális (területvédelmi) ösztön. Ekkor pontosan a  egyívású példányokat. Ha logikusan gondolkodunk, be
        csukát, illetve annak revierjét hoztam fel példaként: le-  kell látnunk, hogy két ötkilós csuka nem sok kárt te-
        írtam, hogy a csuka revierjét (területét) féltékenyen és  het egymásban, mint ahogy két harmincdekás példány
        elszántan őrzi minden betolakodóval szemben, hogy  sem képes erre a mutatványra. Ha azonban a harminc-
        oda-odatévedő fajtársait vehemens támadásokkal el-    dekás  csuka  téved  be  az  ötkilós  példány  revierjébe,
        űzi, vagy ha méreteinél fogva megteheti, bizony be is  annak menthetetlenül vége: minden kétséget kizáróan
        kapja őket. Ezt akkor rövid példának szántam, hiszen  nagyobb fajtársának gyomrában fejezi be életét.
        általánosságokról volt szó. Most azonban, hogy konk-    A csuka revierjéről ezt a néhány mondatot azért tar-
        rétan a csukáról beszélünk, ez a revier-téma mindenfé-  tottam  fontosnak  leírni,  mert  gyakran  tapasztaltam,
        leképpen kiegészítésre szorul.                        hogy egyes pergetőhorgászok egy-egy ígéretes búvó-
           Ezt a reviert semmiféleképpen ne úgy képzeljük el,  helyről kifognak egy csukát, aztán továbbállnak, mond-
        hogy ott csakis és kizárólag egyetlen csuka él.       ván, hogy mivel a revier urát megfogták, ott több csu-
           (Néhány  évtizeddel  ezelőtt  a  csukás  szakkönyvek  ka már úgysincs. Pedig dehogy nincs! Tavaly ősszel egy
        egyébként ezt így írták le.) Sok helyütt a szakirodalom-  alkalmi sporttársam fogott egy olyan három kiló körüli   csukahorgászat
















































                                                                                                                    7
   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12