Page 6 - augusztus

szemben. Javításra csak egyetlen esé-
lyem maradt, belátni a hibát, és a ma-
radék etetőanyagból egy újabb helyre
etetni. Eléggé el nem ítélhető módon a
vízközti versenykaját túlnedvesítettem,
és hozzáadtam egy teljes doboz cse-
megekukoricát, majd egy száz méterrel
www.horgaszkalandok.hu
lentebb eső nádszögletnél az áramlás
szélére begombócoltam az egészet.
Nem akartam azonnal ráülni a kukori-
cás etetésre, így a nemes pikkelyesek ül-
dözését meghagytam az estének. A nap-
pal hátralévő órájában waggleremmel
visszatértem „nyerő” bodorkás helyemre,
majd újabb, említésre sem méltó félóra
után egy szem kukoricára, 12-es horogra
és 0.14-es előkére váltottam. Közben – az A harcos sügér
est egyre inkább sürgető közeledtének ha-
tására – nekiláttam feederem összeállításának. Az önsú- vetkezett. Negyedóra sem telt bele, mire megérkezett
lyos antennája nem túl meglepő módon akkor merült el, az első vendég; minden átmenet nélkül hajlott meg a
amikor egy gyöngyütköző befűzését követően épp a vég- spicc, és dinamikus húzásba ment át, így bevágnom
hurok kötésénél tartottam… Az elkésett bevágás eredmé- sem kellett. Halam mintegy tízméternyi fékzene után
nyeképpen az anti-tangle cső feeder kosaras tól kicsúszott angolosan távozott, melyért elsősorban a kisméretű
a kezemből, majd előbb a félhomályba, aztán a csatorna horgot okolhattam. Mindkét botra 4-es méretű, köny-
módszerek és praktikák – Hát ez meg mi? – kérdeztem magamtól, mert sem fej- határozott húzás formájában, ezúttal a feederen. A bot
hínárjába merült, viszont a bot kőkeményen megállt a ke- nyített pontyozó horgok kerültek, a csali pedig kettő,
zemben. Már azt hittem, akadó nőtt ki az iszapból, amikor illetve három szem fűzött kukorica lett. A második ka-
apró lüktetések kíséretében megindult felém a „tuskó”. pás jó óra múlva jelentkezett, apró maszatolást követő

benne maradt a bevágásban, és az előzőhöz hasonló
rázás, sem kirohanás, csak lassú, ellenállhatatlan oldalra
kirohanás következett, szerencsére leakadás nélkül.
vánszorgás volt a megfeszült damil végén. Leginkább öt
A sötétben zajló fárasztásban mindössze fejlámpám
kiló hínárba gabalyodott törpeharcsára gyanakodtam,
azonban a „valami” egy hínárköteghez képest meglehe-
fénye segített, illetve a párom, aki élete első szákolá-
sához készülődött. A hal kirohanásai egyre inkább ma-
tősen aktív mozgást produkált. Végül – legnagyobb meg-
lepetésemre – egy jó másfeles mocsári teknőst szákoltam.
A páncélozott béka nehezen tűrte a fotózást, a visszaen-
és a nádfal mentén. Egyedül a köves aljzattól tartottam,
gedésért cserébe pedig éles karmaival dedikálta a kézfe- kacs helyben járásba mentek át, nagyjából az etetésen
mivel a partot szegélyező nádas túl sűrű volt nemes el-
jemet. lenfelemnek. A hal nemsokára elém került, és kezdetét
A természetbúvár-akciót követően újra nekiláttam a vette a végjáték, amit a huszonkettes damilnak köszön-
feeder és egy winkelpicker elkészítésének, majd össze- hetően eléggé rövidre fogtam. Pár perc múltán már a
pakolás, és a kukoricás nádszöglet becserkészése kö- szákban pihegett egy gyönyörű, 4.40-es nyurgaponty.
– Itt kell abbahagyni! – konstatáltam,
amit egyrészt a megelégedés monda-
tott velem, másrészt a ponty által meg-
zavart etetés indokolt.
A Keleti ezen a napon újra szélsőséges
arcát mutatta felém, de lehet, hogy csak
a horgászsors fura fintora volt, hogy a
„hagyományos” módszerrel szemben
most alulmaradt a versenytechnika. És,
hogy a halak tényleg a sodrásban vol-
tak-e, vagy talán az estével mindenhol
étvágyukra találtak? Jó kérdések ezek,
de talán nem is kell felelnem rájuk. Bizo-
nyára jobban teszem, ha megelégszem a
nyugalommal, az élménnyel és a hallal,
amit a víz adott. Egyértelmű válaszok
helyett szép ajándék ez nekünk, horgá-
A Keleti-főcsatorna nádudvari hajófordítója szoknak.
G.V.

6