Page 4 - augusztus
P. 4

Ha én ezt





        tudtam volna…


         www.horgaszkalandok.hu



        Gyerekes izgalommal számoltam a hosszú órákat           Teljesen megsemmisülve álltam, és nem tudtam mit
        és a végtelennek tűnő perceket, annyira vártam  mondani: a vadi új készség ennyit érne? Valahol igaza
        a  közelgő  éjjeli  horgászatot.  Egész  nap  semmi  volt, valahol nem. Akkoriban az orsómat egy jó bará-
        dolgom nem akadt, így kivételes esetnek örülhet-      tom ajánlására vettem, és nem bántam meg a vételt,
        tem, tiszta fejjel, szellemileg és testileg egyaránt  máig hű társam, és még soha nem hagyott cserben ez
        frissen érkeztem a folyó partjára. A víz zubogása  a precíz szerkezet. Ezt a vásárlási szokásomat mind a
        és a hazafelé induló helyiek pakolászásán kívül  mai napig megtartottam, és meg is fogom. Kire hall-
        más nem zavarta kis csapatunkat abban, hogy el-       gattam volna, ha nem lett volna a sokat látott mento-
        kezdjük a számunkra olyan rég várt pecát.             rom, és magamnak kellett volna döntenem. Nem ol-


        Büszkén  szedelődzködtünk,
        és  bár  soha  nem  esik  köz-
        tünk  arról  szó,  hogy  vajon
        kié lesz a nap első hala, de
        mi büszke férfiak, mindany-
        nyian  bízunk  magunkban,
        hogy csak azért is oda tud-
     pergetőhorgászat   gölni,  hogy  „Uraim,  lehet
        juk  a  másik  orra  alá  dör-

        utánam  csinálni”.  Az  idő
        kellemes  volt,  és  a  parton,
        kedvenc  helyeinken  más
        sporttárs nem tartózkodott,
        semmi nem zavarta meg az
        idilli képet, hogy én közel tíz
        óra eltelte után, kissé fárad-
        tan, de halakkal a kezemben
        elinduljak hazafelé. Ekkor
        még  nem  sejtettem,  hogy
        triumvirátusunk  teljesítmé-
        nye a nullához lesz közel, és
        reggel csak azt a mondatot
        fogom hajtogatni magam-
        ban, „hogyha én ezt tudtam
        volna…”.
           - Na,  csukhatom  az  aj-
        tót – törte meg a csendet
        cimboránk  halk,  de  annál
        határozottabb  hangja,  így
        cuccaimat  összekapkodva
        indultam a part felé. Ahogy
        összeraktam a botomat és       Tavaly még a márnafogás sem ment
        rákerült kedvenc orsóm is,     csodaszámba ezen a szakaszon
        eszembe  jutott  mikor  elő-
        ször kézbevettem ezt a készséget, és egy akkori kol-  csó hobby a horgászat, de manapság melyik hobby az,
        legám miután „kézrevételezte” a számomra ma már  amelyért nem kell anyagi áldozatot hoznunk?  Kevés
        oly kedves társammá vált botot és orsót, az alábbiakat  ember van anyagilag úgy elengedve, hogy ha vásárol
        mondta: - Na ja, nem rossz, de anno én megfogtam a  magának botot, orsót, vagy bármilyen kiegészítőt ked-
        régi botjaimmal a halakat és ma is megfogom, felesle-  venc elfoglaltságához, hogy ne az árát nézze meg utol-
        ges ilyen drága dolgokat venni.                       jára. Fejlődik a technika, egyre intelligensebbé válnak a

    4
   1   2   3   4   5   6   7   8   9